Nalini Singh: Angyalvér

Fülszöveg: 
A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…

Szerintem: 
Könyvtári példány, mivel azt mondták róla, hogy túlfűtött szexuális részek vannak benne, nem vettem meg. Sőt! Rengetegszer elmentem mellette ez engem nem érdekel, nem nekem való, stb. kifogásokkal. Aztán mégis nálam kötött ki. Olvastam, olvastam, olvastam, olvastam.. De hé! Hol vannak azok a bizonyos szexuális jelenetek, amik miatt nem akartam elolvasni? Á, itt van egy! Ennyi? Nem fogok többször másokra hallgatni. Ugyanis amennyire nem akartam elolvasni, annyira tetszett. Főleg a vége. Nalini Singh világához már láttunk hasonlót, mégis egyedi valamilyen szinten. Nagyon tetszett az, hogy az angyaloknak különböző, színes szárnyuk volt, nem az az unalmas hófehér, vagy fekete. A vége meglepett, nagyon tetszett. Köszönöm az írónőnek ezt az élményt!

Kedvenc szereplők: Illium, Sarah
A könyv 4,5 pontot kapott. :)

Maggie Stiefvater Forever – Örökké (Mercy Falls farkasai-trilógia 3.)

Fülszöveg: 

akkor…
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most…
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.
örökké…
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.



Szerintem: 
Imádtam ez egész sorozatot.
Tetszett, hogy minden könyv szövege olyasmi színű, mint maga a borító. A szereplőket egytől-egyig megkedveltem, tetszett, hogy annyira más személyiségek, mégis jóban vannak. Néha úgy éreztem, sántikál a történet, mintha az írónő belegabalyodott volna a saját szálaiba, de a végén csak megoldotta. :) Izgalmas volt, néhol pihentető, de sohasem lapos. Szerettem az egész trilógiát. Sajnálom is, hogy vége lett, de így pont elég volt, ennél több már csak idegesítő elhúzás lett volna.
A borítók csodaszépek, a történet tökéletes. :)

Kedvenc szereplőm: Minden főszereplő. :)
A könyv 5/5 pontot kapott tőlem, és besoroltam a kedvencek közé :)

Kristin Cashore Fire – Zsarát (Graceling 2.)

Fülszöveg: 

Völgyeföldén zavaros, vad idők járnak. A fiatal Nash király kapaszkodik a trónjába, miközben a lázadó főurak északon és délen is sereget toboroznak, hogy letaszítsák róla. Az erdő és hegyek tele vannak kémekkel, nyüzsögnek a tolvajok és mindenféle törvényen kívüliek. Itt él Zsarát, aki vad, ellenállhatatlan megjelenésével, a lángnyelvek minden árnyalatában pompázó színű hajával az ember-szörnyek utolsó élő képviselője. Egyszerre gyűlölt és imádott személy ő, akinek különleges képessége, hogy befolyásolni tudja a környezetében lévők elméjét. De Zsarát nem akar visszaélni e hatalmával, nem akarja ártatlan emberek titkait ellopni. Különösen, hogy neki magának is oly sok féltett titka van. Csakhogy feltűnik Brigan herceg, aki azért jött, hogy Zsarátot a Királyi Városba vigye. Az udvarnak ugyanis szüksége van Zsarát segítségére, hogy leleplezze a király ellen szőtt összeesküvést. Messze az otthonától a lány fokozatosan rádöbben, hogy képessége jóval többet ér, mint amiről valaha álmodott. Megmentheti a királyságot. De csak akkor, ha nem fél olyan szörnnyé válni, mint amilyen az apja volt.

Ez a romantikus történet méltó párja a nagyszerű Garaboncnak, azonban vadonatúj szereplőkkel, egyetlenegyet kivéve. Ha tetszett a Garabonc, biztosan imádni fogod a Zsarátot is. Ha pedig még nem olvastad, ez után mindent megadnál azért, hogy minél előbb a kezedbe vehesd.

Véleményem: 
Teljesen más volt, mint a Garabonc. Ebben szörnyek voltak garaboncok helyett, gyönyörű gyilkosok. Szerettem benne Zsarátot, a nézeteit, a véleményét, ahogy az emberekkel bánt. A Garabonchoz hasonlóan ebben is volt hosszú, unalmas utazós rész, amit legszívesebben átlapoztam volna, de legalább kitöltötte a történet idejét. :) Néha már unalmas volt, hogy folyton mindenki csak őt akarta, meg őrök kellettek, meg ilyenek. Ha kb 100 oldallal rövidebb lenne, sokkal jobban élveztem volna az olvasást.

Kedvenc karakter: Bírtam Zsarátot, de nem lett kedvenc, ahogy végül is senki sem.
Tőlem a könyv 4,5/5 pontot kapott.

Tonya Hurley: Szellemlány

Fülszöveg: 

Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.

Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.

Szerintem: 

Oké, cuki alapsztori, szellemek, halottak, népszerűségvadászat. menő herceg szívéért való küzdelem... De nekem ez az egész annyira ostobának tűnt. Pont akkor meghalni, mikor minden klappolhatna, ráadásul ilyen buta módon! 

Maga a könyv nagyon szép. A fejezet előtti szövegek, a rajzok, a virágminták.. De nem értettem, hogy például a virágoknak mi közük a sztorihoz. 

A befejezés szörnyű volt. Szellemet látott diákok még meg is hatódnak ahelyett, hogy sikítva, egymást eltaposva menekülnének, és őrültek házába kerülnének. 

Nem szeretném elvenni senki kedvét sem tőle, sokan szeretik. :) Csak talán nem a megfelelő hangulatban olvastam. :)

Darren Shan: A holtak vonulása

Fülszöveg:

Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város tejhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható. 

Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett… 

Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.

A holtak vonulása Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának az első kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.

A könyvről: 

Sosem olvastam volna el, ha nem akciózzák le. Eszembe se jutott volna. Olyan rideg, félelmetes és hátborzongató könyv benyomását keltette. De nem volt az. Egyetlen egy rész volt benne, aminél kis híján kiköptem a tejemet (igen, kell valamit inni közben), de amint jobban belegondoltam, megértettem. Maga a sztori érdekes. A kivitelezése kevésbé. Van egy fickó, aki nem emlékszik semmire a múltjából is érthető módon rá akar jönni, hogy honnan jött, és hova tart. Alig fél órája fejeztem be, még elég friss. A könyv 90%-a találgatásokból áll. De ennek köszönhetően nekem személy szerint eszembe se jutott elgondolkodni, hogy vajon mi lehet ez az egész. Gyorsabban pörgött a főszereplő esze, mint az enyém, mindig megelőzött, így rábíztam a gondolkodást. Őszintén nem szeretem az olyan könyveket, amelyekben rejtély van, és nem tudsz gondolkozni rajta, nincs rá úgymond időd, mert mire egy alternatíva is eszedbe jutna, már lelőtték a poént. Elég erőltetett volt, hogy mindig pont azt tette a főszereplő, amit kellett, soha egy hibát sem követett el. 

A vége, az utolsó 150 oldal annyira eltért az egésztől, hogy néha csak pislogtam, hogy mégis, hogyan fajult el idáig a könyv? Nem tetszett. Eszemben sincs elolvasni a folytatást. Ha nagyon érdekel majd, akkor elolvasom valami fórumon a tartalmat és kész. 

Tőlem a könyv 3/5 pontot kapott. Főleg a jószívemnek hála. :)

Suzanne Collins: A kiválasztott

A könyv és én: Suzanne Collins trilógiájának harmadik része már régóta beszerzésre várók között volt nekem. És lám! Jött a Nyuszi és idepottyantotta. :) Maga a (magyar) gím elég spoileres, így már azt hihetnénk, hogy tudjuk, mi lesz benne, és mégsem. Mindenre számítottam, de erre így nem. Köszönöm Suzanne, hogy ennyire jól megírtad!

Fülszöveg: Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói. De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Ömlengek: Könyvet ennyire talán még nem szerettem. Persze a Harry Pottert nem sikerül elnyomnia, mégis ott lohol pontban mögötte, vagy éppen rajta. :) Próbálom minél spoiler-mentesebbre írni, így bajban vagyok. 

Az első fejezet már magával ragadott, nem úgy, mint az előző részek. Ennél már az első néhány mondatnál rágtam a körmöm, hogy mi lesz velük, hogy fogják túlélni, vagy egyáltalán túl élik-e... Nemrég tettem le, talán egy órája, de még a hatása alatt állok. Hihetetlen, hogy hogy lehet valami ennyire jó! IMÁDOM!

Spoileresen: Katniss már megint bajt okozott. Nem is kicsit, miatta a Kapitólium megszüntette Panem Tizenkettedik kerületét. Az emberek vagy ott hagyták a fogukat, vagy az eddig eltitkolt Tizenharmadik kerületbe menekültek, köztük Gale, és Katniss családja. Peetát elfogták és átirányították, konkrétan Katniss ellen, így mikor végre sikerült kiszabadítani őt, megtámadja. A túlélők fellázadtak, Katnissből Fecsegőposzátát csináltak (persze csak képletesen), és ő maga lett a lázadás arca. 

Amikor a Kapitólium bombákat szór a Tizenharmadik kerületre, a Lázadók a támadást indítanak ellenük és kész, kitört a háború. Sok barát és még több ellenség lelte halálát a könyvben, amelyből természetesen az jön, hogy mindez Katniss hibája. Legalábbis ő ezt gondolja. Szinte a könyv első oldalától érezhető a hajsza, ugyanis  fecsegőposzátánk végig Snow elnök halálára vágyik. És mikor a húga Prim meghal, nincs visszaút...

Kedvenc karakter: Nincs kifejezetten kedvenc, mindenkit nagyon meg tudtam szeretni, még Coint is. :)

A legrosszabb karakter: Na jó, Snow elnököt én sem szerettem :D

Ami tetszett: Az első szótól az utolsóig minden. 

Ami nem: - 

Pont: 5*/5 

Krystyna Kuhn: A völgy – A játék

Valamit: Hát ez... érdekes volt. Természetesen könyvtári példány. Fogalmam sincs miért, de amikor elmentem mellette, visszafordultam, és kivettem. Nem tudtam róla semmit, csak akkor néztem utána, amikor már itthon ültem.
Fülszöveg: Julia és öccse, Robert Frost is részt vesznek az elsőévesek üdvözlő partiján a csónakházban, ahol Robert akaratlanul valami hihetetlen dolog szemtanúja lesz: egy kék hajú lány beugrik a tóba és eltűnik. Robert megpróbál segíteni rajta, de a lánynak nyoma sincs. Senki nem hiszi neki, még a nővére sem. Azonban valóban eltűnt egy lány: Angela Finder. De Angela nem ugorhatott a tóba – mert ő egy baleset következtében lebénult és kerekesszékben ül.
A kanadai Sziklás-hegységben, egy elzárt völgyben található a híres Grace-College, az elit főiskola kiemelkedő tehetségek számára. De furcsa dolgok történnek itt: Miért nincs rajta a hely a Google Earth-ön? Mi köze van ennek ahhoz a diákcsoporthoz, akik a 70-es évek közepén eltűntek a hegyekben és eltűnésüket követően be is zárták az iskolát? 2010 májusában nyitották meg újra, de már az első hetekben különös események játszódnak le. Julia és társai mit sem sejtenek, mikor elkezdik első tanévüket itt. De hamar rá kell, hogy jöjjenek, hogy a völgyben semmi nem az, aminek látszik.
A völgy a thriller és a misztikum elegye, a Lost és a Blairwitch Project nyomdokain. A sorozat jogait a teljes angol nyelvű régióra az a kiadó vásárolta meg, amely az angol nyelvterületen a Twilight-sorozat jogait is birtokolja. A sorozat népszerűségét az is jelzi, hogy a harmadik kötet már elővásárlásban felkerült az Amazon bestseller lista 20. helyére, a német gyermek- és ifjúsági könyvek kategóriában. (Jelenleg a 6., a lista óránként frissül.)
Az első évad négy kötetből áll, amelyek 3 hónapos időközönként jelennek meg. Egy évad egy tanévet foglal magában.
A szerzőről: Krystyna Kuhn 1960-ban született Würzburgban, nyolc gyermek közül a hetedikként. Szlavisztikát, német irodalmat és művészettörténetet hallgatott. 1998 óta szabadúszó író. A würzburgi Arena Verlag „Thrillerek lányoknak” című sorozatának első számú bestseller szerzője.
Olvass bele a második részbe!
Egy kicsit én is: Julia és öccse kis csúszással, de megérkeznek a Grace College-be, az Isten háta mögötti főiskolára. A táj gyönyörű, a Lake Mirror egy szabályos kör formájú tó, állatok csak ritkásan vannak. A diákoknak itt mindenük megvan, konkrétan egy saját városuk Starbucks-szal, számítógéptermekkel, külön szobás apartmannal. Aztán jön a buli, ami mindent felkavar. Egy lány eltűnik, egy másik vízbe zuhan, Julia öccse, Robert utána ugrik. A bonyodalom elkezdődik: Miért csak Robert látta a kék hajú lányt a vízbe ugrani?

Miért tesz a halál automatikusan hőssé egy embert?

Szerintem: Nem mondom, hogy időpazarlás volt a könyv, mert kifejezetten tetszett. Csak éppen azt sem mondom el róla, hogy örök kedvenc. Nagyon tetszett az írónő stílusa, a tájleírásai, a karakter leírásai. Örültem, hogy nem csak 3-4 diákról írt, hanem egy kisebb csokorról. Néha ugyan elvesztettem az elején a fonalat, hogy ki-kicsoda, mit csinált, de egy idő után beleszoktam. 

Nem értem, hogy miért lett thriller, mert nem volt olyan kifejezetten durva, egyenesen rosszabbra számítottam. Így is volt benne gyilkosság, rendőrség, blabla, de valahogy keményebbre számítottam.
Feszültségnövelő volt az is, hogy az írónő csak a könyv végén árulta el a nagy titkot. Végig vártam, hogy most talán egy-két mondattal többet árul el belőle, de nem tette. Köszönet érte.
Julia karaktere egyszerű volt, ezért könnyebb volt azonosulni vele. A többieknek megvoltak az alaptulajdonságaik: Debbie irritáló és ostoba, Isabelle egy ütnivaló szemét volt, stb.
Nagyon csíptem Julia sportosságát. Úszott, futott. Konkrétan ennyit csinált, mégis olyan élővé vált. Hiszen régen sokat búvárkodott, és régen sokat futott. Ezek a tulajdonságok levágták úgymond a könyv elejét, és nem éreztem azt, hogy az élete az első oldalon kezdődött, ami a végével nagyon jól összepasszolt.
Kedvenc karakter: Chris
A legutálatosabb karakter: Isabell és Debbie
Ami tetszett: Főleg a tájleírások.
Ami nem: Nem tudom megfogalmazni.
Pontok: 4,5/5 pont